az utazás

katus édesanya lesz, és én édesapa.
gyermeket várunk. 

van egy emberkezdemény akinek még nincsenek személyes ügyei. csak a szülei életét forgatja fel, mint egy titokban várt ajándék karácsonykor. három hónapos , az ultrahangképen hanyatdőlve lebeg törökülésben. 6,1 centiméter, de ha kinyújtaná a lábát 11 körül lenne. fejgombóc és pocakgombóc.

a boldogságom vékony jég ami állandóan beszakad alattam. sokáig várok még egésszé forr. de ha összeforr...   csillog rajta a nap. harminc leszek két hét múlva, és az életem alanyt kapott és állítmányt. 

lesz újra erőm harcolni, van újra erőm gázolni... ebben a kifordult világban. 

mert nem vett fel minket a semmelweis,
meglátsz az utc' egyből meg szemmel versz

még sosem jártam pécsen. most viszont egyből miegismerkedtem az egyetemig vezető úttal, a parkolóval és a jogi kar disztermével. negyven fő doctor ius, köztük közös barátunk pepperke, plusz kétszáz rokon, és a talláros testület, a házban. szigorúarcú tanársegéd eligazitást tart a csürhének: a szózatnál és a himnusznál kérem álljanak fel.

doctor balogh ágnes dékáni tanácstag és ügyeletes emszi ceremoniamester beszédet tart. azt mondja, értelmséginek lenni életforma és nem statisztikia. ez megérint, de tényleg.  szerintem: a versenyszférára termelő felőoktatás a magányosság fővárosa a magyar szellemi életben. szavai reménykeltőek és ellentmondásba verődők a helyszín és környezet okán. 

várj egy kicsit, a jogi egyetem kicsit más mint a közgáz, mert itt ha nem tudsz valamit a fődoktor emszí vizsgabztos osztja is hogy melyik törvényhivatkozást nem tudod rendesen.  a pszf-en gyakorlati kérdésekben vagy ráérzel az ízére és akkor te leszel az elit, vagy nem és akkor hulljál ki. ezt már ági magyarázza a kocsiban, igaza van. nos én nem éreztem rá, viszont végigcsináltam, így lettem tudathasadásos ámokfutó.  és értelmiségi? értelmiséginek lenni... erről most mondta be az emszí az okosat. 

gratulálok pepperke. respekt és tisztelet feléd, veled örülök amikor az ég felé küldöd azt a kocka kalapot. megcsináltad, most ez a lényeg.  

a post cimét "tezsviir: szemmelversz" száma adta. 4-es szám it:
 http://www.wacuumairs.com/waindex.php?show=memberdetail&artist=Tezsviir

korán reggel

4:40 kor egy lakótelepi negyedik emeleten ébredtem. 
szélesre tártam az ablakot, a hajnal puha mohaként pihent a panelokon. az ágyban halkan szuszogott egy kedves lény.  

friss voltam, egészen kipihent. megborotválkoztam.
betuszkoltam a műőzet a kocsiba, irány a margit sziget. a duna sima volt mint az arcom. a part sötét, a lámpák deréktől lefele mutatták a házakat. 5:30-kor forduló a sport uszoda előtt.   
7:03-kor reggeli. 8:15-kor dolgozó.

a decemberi mérleg:
38 km futás,
15 km úszás,
10 km bicikli.

elutazom.
gyönyörű, gyönyörű út lesz, ami sokmindent megváltoztat majd, más dolgokat pedig megerősít. de most nem mondhatok róla többet.

szo-ba-fog-ság

szobafogságra ítélt a szmog. de megszöktem. a riadót előző nap lefújták, azért a kandelláber fényében látni lehetett a tejföl-dzsuvát. nem érdekelt, futni akartam és futottam.

anno elég sokat ültem. az már azután volt, hogy anyukám rávezette apukámat, hogy a verésnél jobban fáj ha bezárnak. a fakanál vagy a szíj elment, a fájdalom vakarásra elmúlik. phöj, utálom a szobafogságot. (akkor majd elgondolkozik a gyerek, hogy fog e máskor autókat dobálni.)

és most? mit tettem? nem voltam rossz?!

budapest nem az otthonom, hanem a szabadságom színtere. itt nincsenek gyökereim, a szüleim máshol élnek, nem ismerem a társadalom szenyorait, nincsenek barátaim, csak egy kölyök vagyok egy versenytárs. ha kilépek az ajtón... de most nem lehet, a város szobafogságra ítélt.

Á

á...

kavics a patak fenekén  

kavics a patak fenekén, kis nyugtalanság. senkim sincs a régi városban. csavargtam, de sehol semmi. a kossuth utcán sokan voltak a buszmegállóban - beálltam az embere közé. nézegettem a fiatalokat. fáztam. aztán lementem a csokonai étterembe melegedni.

sok időt töltöttem a szüleimmel, és ez jó volt. minden nap úszni voltam apával, utána aludtam. sokat beszélgettem anyával. kényezettem a nagyimat reggeli hátmasszás vagy délutáni séta formájában. a régi életem kabátját viseltem.

rentka mester 

az uszodában rentka mesterrel találtkoztam.

- nade jó napot mester!
- szervusz botond!
- nagyon hidegnek tűnik ez a víz. te már végeztél?
- igen mára. akkor menj a melegítő medencébe,  az kellemesebb, én is ott mell-iskoláztam néhány hosszat. (a pancsolómedencére mutat, ami olyan mély, hogy egy felnőtt fekvőtámaszt tud benne nyomni)
- ja te voltál az a nagytudású? apával röhögtük is hogy ennek az okosnak biztos leér a körme.
- (szigorú arcot vág) nekem nem ért le. viszont hány éves vagy már? úgy látom kezd kijönni rajtad a harmincas rogyás. rajtam például az ötvenes rogyás van kijövőben. ötezrekkel harcolok ellene.
(végignézek rajta, úgy néz ki mint egy szertornász)
- az igen.
- nézd ezt a fiatalembert (egy ötven-hatvan közötti fószerra mutat a vízben), tiszatóátúszás mellben. nemrég mondtam el neki a gyorsúszás lényegét. csúsztatás. a gyorsúszás lényege a csúsztatás.
- mi újság veletek?
- mostanában egy vízalatti úszó edz alattunk, versenyen 154 métert tud, de edzésen csak 100-akat megy.
- de hisz az káros a tüdejének, nem? úgy fog járni mint a fúvós zenészek az ő tüdejük is...(a szavamba vág)
- az egész élet káros.

dr rentka lászló 24 óra alatt 40 kilómétert képes megtenni úszva.  

lumi 

este megmutattam anyukámnak a fogadós oldalt. felajánlottam neki egy ezrest, játsszunk együtt. az atletico madrid- valencia meccsen játszott, és olyan eseményekre fogadott, hogy ki végzi el az első bedobást a második félidőben.... ejj, soha a büdös életben nem fogadnék bedobásra. ez igazi lutri... a meccs kimenetele az már más, de hogy ki dob be először... 250 forintjával több dologra is tett, és a végére 1800-zal zárt. ami teljesen mindegy, mert lázasan lapozgattuk a csapatok honlapjait, közben meg habos kölyökpezsgőt vedeltünk,kalóztárs-ivócimbora érzés volt.  

anyukám amúgy partiarc. szilveszterkor általában együtt bulizunk az utcabálon, és úgy táncol, mintha inkább a nővérem, semmint anyum lenne. igen, ez a nő velem van!

mondom is neki, te padre, nyissunk neked fogadós számlát? de akkor ne bedobásokra fogadj! nem, azt mondja, ő az én pénzemmel szeret fogadni.
jó fej.
bár ezt inkább úgy értette, hogy akkor szeret játszani, ha együtt vagyunk. hiába, ő az én édesanyám. (és ivócimborám. és padre, meg kuckótizedes, bár ezeket a címeit nem szereti)

hattyúdal
előadja a varjú

a varjúnak az éjjel megfagyott a szárnya, és mint egy nevetséges vénember totyogott a verebek között. megesz-majd-a-macska! megesz-majd-a-macska! csúfolódtak a verebek, akiktől a varjú korábban gyakran elvette eleségüket. csú-únya vénember, megesz-majd-a-macska!

a varjú nem szólt semmit, csak totyogva továbbugrándozott a folyó felé. útján körégyűltek a társai, és hallatszott amint így beszélnek egymás között: és mikor ő lett a rablóvezérünk, és pofája sebhellyel volt tele, akkor mindig tudtuk, hogy miből élünk, és senkinek sem volt üres a csőre, akkor, egyszerre mienk lett a város...

a varjú nagyon elfáradt, mire a folyóhoz ért. végignézett a Dunán, melynek kék vizében sirályok vitették magukat az árral. a távolban homályosan még látta buda magas épületeit. végül utoljárra égnek emelve tekintetét végingnézett társain, és az egybegyűlt kíváncsiskodókon. mély, rekedt hangja élesen hasított a levegőbe:
kááár. sosem kaptok meg!
és a varjú a vízbe vetette magát.

ez a post 2004 február 14-i bejegyzés másolata. a ma éjszakai hideg inspirálta.

panka és a süni

ez itt az első és ezidáig egyetlen rádióamatőr videófelvétel pankáról és egy haverjáról. a film rendezője, aki egyben az operatőr is - szemmel láthatólag nem akar beleszólni az események folyásába, inkább csak követi azokat. így a süni majszol, a vizsla meg mindenfélét kitalál, hogy ne kelljen közel menni a szúróshátúhoz.